Az életem 180°-os fordulatot vett. Csak egyszerű boldogság volt körülöttem, megnyitottam a szívem valakinek aki elől egész életemben elzártam. Végre nem volt bennem harag, félelem csak boldog voltam.
Reggel volt, felvettem a köpenyem. Ki akartam menni, hogy megmossam az arcom. Kimentem a szobából, végigmentem a folyosón és bementem a fürdőszobába. Nem sok minden volt a helyiségben, egy fa kád, egy mosdótál és felette egy tükör. Engettem vizet tálba, megmostam az arcom. Hirtelen az ablakot becsapta a szél, az eget felhők lepték el. Tudtam ...
Az árnyék jelent meg a tükörben, nem mertem megfordulni, de próbáltam a nyugalom látszatát kelteni, de tudtam, hogy hasztalanul, hisz az árnyék átlátott rajtam. Egy-két percig körülttem lebegett. Hörgő hangon megszólalt:
- Nem most dícsértelek meg azért, hogy nem kötődsz senkihez? De nekem mindegy ...
Egy pillanatig csendben álltam majd elsikotottam magam:
- MIT AKARSZ TŐLEM !?
- Nem valamit akarok tőled, téged akarlak!
A tükörképemként nézett vissza rám. Nem csak egy árnyék volt. Az arca egyre jobban kirajzolódott, és egyre jobban hasonlított rám. De nem láttam rendesen, lefelé nézett.
A félelemtől egyre jobban zokogtam.
Az árnyék felnézett, a szemembe. Ő is sírt, de neki nem könny csordult a szeméből, hanem vér. Tele voltam félelemmel, féltem, nagyon féltem. Hiába zokogott, a szeme csak gúnyt és gyűlöletet árasztott. Csak néztem ... és hirtelen bevertem a tükröt. Az árnyék eltünt, én pedig a földre rogyatam.
Philip benyitott. Én a földön hevertem, könnyes szemmel szilánkok között, a kezemből pedig ömlött a vér. Letérdelt mellém, próbált megnyugtatni, de én csak remegtem és azt hajtogattam ,,A tükör.!A tükőr!``
Persze ő semmit sem értett. Egy-két perc után feláltam. A tekintetem üres volt, szinte halott. Mikor visszanéztem, a szemében aggodalom tükröződött, de én csak a szobámba mentem, nem törődtem semmivel. Lehet, hogy nem rég keltem fel, de aludni akartam. Visszamentem a szobámba, lefeküdtem, aludni akartam, de csak meredten bámultam a falat. Egy darabig feküdtem mozdulatlanul, de mindenem egyre nehezebb lett, minden elhomályosodott, végül elaludtam ....
Kb. egy óra telhetett el. A szemem hirtelen felpattant, de mozdulni sem tudtam. Úgy éreztem, valami a melkasomra nehezesik és folytogat, alig kaptam levegőt.
·
·
·
Hirtelen egy régi, romos leégett házban találtam magam. Mentem szobáról-szobára. Minden üres volt. Ám egyszer csak megjelent az árnyék. Először árnyként, de egyre jobban rajzolódott ki az alakja. Pontosan úgy nézett ki mint én. Egész eddig olyan volt mintha meg akarna ölni, most viszont egy átlagos lány állt előttem. Szeme tele volt élettel és örömmel. Elmosolyodott, majd szóra nyitotta a száját.
- Ez voltam én ... olyan mint te.
- De mi történt?
- 200 évvel ezelött, ott éltem ahol te. De egy nap tűz ütött ki. Mindenki a saját bőrét mentette. Én pedig be voltam zárva, senki sem segített ...
Véres könny töltötte be a szemét és gyönyörű bőre, hirtelen tele lett sebekkel, vörös foltokkal, majd újra egy hideg élettelen árnyék lett.
- De miért én? Mit akarsz tőlem?
- Hát téged! Pont úgy nézel ki mint ahogy én, kívül belül, de gyenge vagy mégis különleges, egy banshee, a sikolyod a halált jelzi, ezért kellesz. A tested kell! Mikor megszülettél már akkor halott voltál. 200 éve keresem azt a tökéletes embert aki újra visszahozhat az életbe, és mikor megszülettél tudtam, hogy ha felnősz, te leszel az aki visszahozhat, a kettőnk halálának sikolya fog visszahozni. Sajnos nem használhatod ki a képességeidet, hiszen ezzel megmenthetnél embereket, mert nem csak azt érzed aki meghalt, azt is aki haldoklik. Csak most kezdene kibontakozni a képességeid ... dehát sajnálom. Kellesz!
Nem élhettem, mert a családod hagyott meghalni, most viszont újra élhetek! És bosszút fogok állni mindenkin aki hagyott porrá égni!
Az árnyék jelent meg a tükörben, nem mertem megfordulni, de próbáltam a nyugalom látszatát kelteni, de tudtam, hogy hasztalanul, hisz az árnyék átlátott rajtam. Egy-két percig körülttem lebegett. Hörgő hangon megszólalt:
- Nem most dícsértelek meg azért, hogy nem kötődsz senkihez? De nekem mindegy ...
Egy pillanatig csendben álltam majd elsikotottam magam:
- MIT AKARSZ TŐLEM !?
- Nem valamit akarok tőled, téged akarlak!
A tükörképemként nézett vissza rám. Nem csak egy árnyék volt. Az arca egyre jobban kirajzolódott, és egyre jobban hasonlított rám. De nem láttam rendesen, lefelé nézett.
A félelemtől egyre jobban zokogtam.
Az árnyék felnézett, a szemembe. Ő is sírt, de neki nem könny csordult a szeméből, hanem vér. Tele voltam félelemmel, féltem, nagyon féltem. Hiába zokogott, a szeme csak gúnyt és gyűlöletet árasztott. Csak néztem ... és hirtelen bevertem a tükröt. Az árnyék eltünt, én pedig a földre rogyatam.
Philip benyitott. Én a földön hevertem, könnyes szemmel szilánkok között, a kezemből pedig ömlött a vér. Letérdelt mellém, próbált megnyugtatni, de én csak remegtem és azt hajtogattam ,,A tükör.!A tükőr!``
Persze ő semmit sem értett. Egy-két perc után feláltam. A tekintetem üres volt, szinte halott. Mikor visszanéztem, a szemében aggodalom tükröződött, de én csak a szobámba mentem, nem törődtem semmivel. Lehet, hogy nem rég keltem fel, de aludni akartam. Visszamentem a szobámba, lefeküdtem, aludni akartam, de csak meredten bámultam a falat. Egy darabig feküdtem mozdulatlanul, de mindenem egyre nehezebb lett, minden elhomályosodott, végül elaludtam ....
Kb. egy óra telhetett el. A szemem hirtelen felpattant, de mozdulni sem tudtam. Úgy éreztem, valami a melkasomra nehezesik és folytogat, alig kaptam levegőt.
·
·
·
Hirtelen egy régi, romos leégett házban találtam magam. Mentem szobáról-szobára. Minden üres volt. Ám egyszer csak megjelent az árnyék. Először árnyként, de egyre jobban rajzolódott ki az alakja. Pontosan úgy nézett ki mint én. Egész eddig olyan volt mintha meg akarna ölni, most viszont egy átlagos lány állt előttem. Szeme tele volt élettel és örömmel. Elmosolyodott, majd szóra nyitotta a száját.
- Ez voltam én ... olyan mint te.
- De mi történt?
- 200 évvel ezelött, ott éltem ahol te. De egy nap tűz ütött ki. Mindenki a saját bőrét mentette. Én pedig be voltam zárva, senki sem segített ...
Véres könny töltötte be a szemét és gyönyörű bőre, hirtelen tele lett sebekkel, vörös foltokkal, majd újra egy hideg élettelen árnyék lett.
- De miért én? Mit akarsz tőlem?
- Hát téged! Pont úgy nézel ki mint ahogy én, kívül belül, de gyenge vagy mégis különleges, egy banshee, a sikolyod a halált jelzi, ezért kellesz. A tested kell! Mikor megszülettél már akkor halott voltál. 200 éve keresem azt a tökéletes embert aki újra visszahozhat az életbe, és mikor megszülettél tudtam, hogy ha felnősz, te leszel az aki visszahozhat, a kettőnk halálának sikolya fog visszahozni. Sajnos nem használhatod ki a képességeidet, hiszen ezzel megmenthetnél embereket, mert nem csak azt érzed aki meghalt, azt is aki haldoklik. Csak most kezdene kibontakozni a képességeid ... dehát sajnálom. Kellesz!
Nem élhettem, mert a családod hagyott meghalni, most viszont újra élhetek! És bosszút fogok állni mindenkin aki hagyott porrá égni!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése