1.fejezet

Halott vagy . . . 

Ahogy ezt mondta, elengedte a karom és az árnyék eltűnt. Riadtan szaladtam be a házba. De minden kongott az ürességtől. Végigmentem a folyosókon, benéztem minden szobába de . . . senki. Gondolkodtam mi lehetett az az árnyék, úgy éreztem megint itt van, de mondogattam magamban: Nem félek! Ekkor viszont egy hang szólt a fejembe: "Ne áltass senki, igenis félsz! A szíved gyorsabban ver, izzadtság csorog a homlokodról." Hátranéztem de nem volt ott senki. Visszafordultam és az árnyék ott volt. A lábam földbegyökerezett a félelemtől, nyeltem egyet, majd az árnyék szemébe néztem.
- Mit akarsz tőlem?
- Én nem akarok neked rosszat csak annyit mondok, hogy vigyázz!- mondta nyájas, de egyben félelmetes hangon.
- Tűnj el innen!- mondtam határozottan, miközben úgy féltem mint soha.
- Elmegyek . . . de te is velem jössz.
Az árnyék keresztülment rajtam,  önelégülten elmosolyodott, majd eloszlott. Pár másodpercig meredten bámultam, végül eszméletlenül összerogytam. Arra ébredtem, hogy az ágyamban fekszem, és egy csomó ember sürög körülöttem.
- Lucy jól vagy?- kérdezte Nina.
- Igen. De mért tűnt el az előbb mindenki? 
- Drágám, ezt hogy érted? Mindenki itt volt. Épp ez az, hogy téged kerestünk. Nem rég találtunk meg az egyik folyosón ájultan.
Nem hittem a fülemnek. De hát egyedül voltam az egész házban (meg az árnyék).
- Héj Lucy!
- Igen . . . igen tessék?
- Kicsit egyedül hagyunk.
Mindenki kiment a szobából. Gondolkodtam, biztos csak álmodtam az egészet. Ilyesmi nem létezik. Lementem inni egy pohár vizet, majd felmentem a szobámba, és nehézségek árán sikerült elaludnom.

Reggel arra ébredtem, hogy az ablakom nyitva van, és lágy szellő jön be. Rémisztőnek találtam, de nem foglalkoztam vele. Megfordultam a másik oldalamra, ám ekkor nyikorgott az ágyamtól körülbelül fél centiméterre a padló. Kipattant a szemem, de nem mertem odanézni. 

Fagyos ujjak öleltek körbe, az ájulás mentén voltam.

-Maradj erős, vigyázz a szeretteidre, nehogy bántódásuk essen...-visította a lény, aminek következében hányingerem lett. Összeszedtem magam, és szembe akartam nézni a félelmeimmel, de ekkorra már eltűnt. Felálltam és körbenéztem, azonban semmi újat nem láttam a szobámban, egyedül egy papírt fújt el a beáramló szél. Szélsebesen odafutottam, és remegve felvettem.

"Bárcsak érthetném,
Honnan e fájdalom,
Mely kínozva széttép,
És szítja halálom!"

Idegesen felnevettem, miközben azt hajtogattam szüntelen, hogy ez egy hülyeség. Biztos valamikor régen jegyeztem fel ezt a négy sort, és most előkerült egy régi dobozból. 

Elálló fürtjeimet megigazgattam, és beléptem a fürdőbe. A látvány, ami elém terült, aggasztó és egyben borzasztó volt. Hatalmas sötét karikák a szem alatt, mely sokat árult el az alvatlan éjszakáról. Szénakazal haj, izzadt homlok. 

Jót tenne egy fürdő...-gondoltam magamban. Megeresztettem a vizet, gondosan kimértem az illóolaj mennyiségét, és csordultig töltöttem.

Levetettem ruháimat, és rádobtam a szennyes kosárra. Úgy döntöttem, elmenekülök a problémák elöl, és nem foglalkozok semmivel.

Philip nem is olyan rossz. Nézz rá, olyan helyes!-súgta egy belső hang. Makacsul megráztam a fejem. Hiszen ez viccnek is rossz! Soha nem tehetem azt, amit akarok. Ezen változtatni fogok. Magabiztosan felszegtem a fejem, és megmosakodtam a rózsa illatú vízben. 

Miután kiszálltam, kis híján megcsúsztam, de szerencsére sikerült megtartanom az egyensúlyomat. 

Az ott mi a csap alatt?-tettem fel magamnak a kérdést. 

-Rossz lépés, megbuktál a bizalom teszten.-búgta a fejembe újból az az undorító hang. Megfordultam, de szintén nem jutottam előbbre. 

-Itt vagyok, csak nézz rám.-ijedten forgolódtam, de semmit nem találtam. 

-Ki vagy?-kérdeztem kimérten. 

-A te végzeted...-sziszegte. Kirontottam a fürdőből, és sietősen magamra kaptam a kedvenc lila ruhámat, majd lerohantam a márványból készült lépcsőn. 

-Nina, levegőre van szükségem!-mondtam határozottan.

***

A rózsák közt sétálgattam, addigra teljesen lenyugodott a lelkem. A rózsák illata azonnal a mennyországba juttatott, fellegekben jártam. Ha tehetném, egész nap ezzel az illattal kelnék. 

A piros ezernyi árnyalata pompázott a réten. Belevetettem magam a mennyországba, és önfeledten nevettem. Minden olyan tökéletes volt. Lefeküdtem a fűbe, s a felhőket bámultam. 

 Brises fraîches dansent dans le ciel , et le partenaire de l'oiseau bleu doux de la majorité  - énekeltem halkan. Elképzeltem, ahogy repülök, akár egy madár. Istenem, hadd lehessek egy napra madár! Nekik nem kell férjhez menni egy tökkelütött idiótához, akit még nem is ismernek. 

Kis idő múlva felálltam, és leporoltam magam, amikor egy kék rózsa tüskéi vájódtak be a bőrömbe. 

Letéptem a rózsát, s azon tűnődtem, hogy mióta van itt kék rózsa. Elragadott a szépsége, szinte vonzotta a tekintetemet. Mintha egy dalt énekelt volna.

"Én vagyok az..."