Prológus

                                                           1812. október.24. Párizs    

- Lucynda felkelni ! 

Harsogott a fülembe kiskori gondviselőm, Nina hangja. Álmosan húztam vissza a fejemre a takarót, de erre csak még mérgesebben szólt hozzám Nina: 

- Kisasszony felkelni ! Már fél nyolc is elmúlt és első látogatója már nyolc órakor itt is lesz. Kérem kezdjen el öltözködni ! 

Szép lassan kikászálódtam az ágyból. Levetettem a hálóruhám és felöltöztem. Leültem a tükör elé, idehívtam a szobalányt aki elkészítette a hajam. Mikor elkészültem átmentem a szalonba és megkérdeztem: 

- Nina kérem, megmondaná ki az első? 

- Philip Cresendo, a jegyese. 

Kényszerítettem magam a mosolyra még Nina előtt is, pedig neki minden titkomat elmondtam, kivéve ezt; ,,Utálom Philip-et !,, A szokásos történet, a szüleink már öt éves korunkban eldöntötték, hogy mi igen is össze fogunk házasodni. Sokáig szenvedtem, átsírt éjszakák, könyörgések, de a végén beletörődtem, hogy nem tehetek semmit. Nyolcat ütött az óra, sóhajtottam, enyhén elmosolyodtam és beléptem a vendég szalonba. Ott volt Philip, ő sem volt elragadtatva.

- Philip mit keresel itt ?! 

- Szerinted én önszántamból vagyok itt!? 

Egy órán keresztül csöndben ültünk. Egyszer csak a szüleink bejöttek. Hirtelen felkaptuk a fejünket és idiótán mosolyogtunk, mintha minden rendben lenne. Mielőtt Philip elment volna csak annyit mondott : 

- "Alig várom, hogy újra találkozzunk."

- "Én is." -erre a szüleink elmosolyodtak.

Mikor kimentek a szüleink és Phillip is kifelé tartott csak annyit mondtunk egymásnak ,,Utállak". Mikor kiment, az asztalra hajtottam a fejem és csak arra gondoltam, hogy miért kényszerítenek erre. Egy pár percig így pityeregtem, majd összeszedtem magam, felkeltem és elindultam. Sétáltam a villában, kimentem a kertbe, leültem az egyik padra nézegettem a szökőkútban csobogó vizet, szinte hipnotizált. Csendes volt minden, túl csendes, úgy éreztem valaki figyel. Egy szellő megsimította a vállam, hangokat hallottam. El akartam menni a szökőkúttól, felálltam de ekkor valami megfogta a karom, hátranéztem és egy sötét alakot láttam, majd megszólalt: 

Halott vagy . . .